A mai napon, már egy hetes nagyfiúként ébredtem. Úgy gondoltam érdemes számba venni eddigi életem, így hát témakörönként röviden összefoglalom az eddigieket.

Kórházban:

A születést inkább hagyjuk, nem akarlak elrémiszteni Titeket, milyen is lehet ha egy finom meleg, biztonságos közegből egyszer csak kivesz egy csúnya bácsi. Elszakítottak drága, hőn szeretett édesanyukámtól, akit csak több órával később láthattam újra. Nem sokat foglalkoztak velünk odabent, de azért összehaverkodtam pár sráccal, jó fejek voltak :): A csecsemősnővéreket viszont utáltam, fujj. Nem figyeltek rám, hagyták, hogy sírjak. Anyához vittek enni, de én mindig jól kiszúrtam vele, és aludtam. Ő egy kicsit kiakadt ezen, mert így nem tudott szoptatni, de hát edzeni kell a szülőket a későbbiekre.

 Itthoni körülmények

 Hazajövetelünk nem volt egy nagy élmény, nem szerettem abban a szűk hordozóbe bezárva, meleg ruhába beöltöztetve lenni. A környezetváltozás egy kissé megviselt, úgyhogy az első jó pár órám itthon kissé nyűgösre sikerült, fel is idegesítettem mindenkit (már olyanokat beszéltek, hogy mi biztos jó gyereket hoztunk ele kórházból???? -  ott ugyanis nem is hallottak sírni). Aztán estére mindenki lenyugodott, és az éjszaka kárpótoltam őket, nagyon jókat aludtam. Ja, azt még nem is mondtam, külön szobám van ám, mint afféle nagyfiúknak. Szeretem a kiságyamat, még a mérleggel is úgy, ahogy megvagyok. Az öltözködést és a fürdést annyira nem komálom. De legalább utána többet figyelnek rám, ha ordítok egy kicsit. Itt van még a nagyi is, bár szombaton már megy haza. Az ő vállán jókat lehet szunyálni, meg büfizni (csak Nektek árulom el, nagyon odavan értem :), na nem mintha ez eddig bárkivel is másként lett volna....). Apa pedig nagyon ügyesen tart a fürdetéskor, meg nála amúgy is mindig megnyugszom.

Kajálás

A szopizással alapvetően semmi bajom nem lenne, de mindig úgy elfáradok, meg elálmosodok közben, hogy egyszerűen nem bírok annyit enni így, ami megtömné a kis gyomrom. Úgyhogy a szülői kupaktanács (a dokinénivel és mamával együtt) úgy döntött, hogy kapok pótlást. Vagy azt, amit anya lefejt vagy tápszert (ez utóbbit csak nagyon ritkán). Így jól elvagyok, néha már 4,5 órát alszom, úgy beájulok.

Egyéb hírek:

Egy hetes szülinapomon megváltam eddigi anyai kötelékem utolsó kis darabjától is, vagyis leesett a köldökcsonkom.

Anyukám ma jó híreket kapott, a mai vérvétel alapján helyreálltak a májfunkciós eredményei, úgyhogy talán most már ehet rendesen, mármint zsírosabbat is, úgyhogy nekem is jut talán 1-2 jó kis falat :).

Képek rólam:

Fürcsizés után apával

 Mérlegelünk: 

Mamánál lesegetek:

Mosolygok mama vállán:

Bebugyolálva: