Zsombor életének kezdete

Zsombor ( szül. 2010.04.15) kalandos életének 1-1 pillanatát szeretném megosztani Veletek. Úgy tervezem, hogy képekkel tarkítva adom közre csöppségem fejlődését, hogy Ti is nyomon követhessétek.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Friss topikok

  • jutkaditka: Aprócska kihagyás??? Zsombor fiú!!! Egy éve nem írtál semmit!!! Azért ezt az összefoglalót nagyon ... (2012.01.23. 15:00) 2012. január
  • Attila78: Szia Zsombi! Úgy látom már igazi Férfi vagy, szeretsz izegni -mozogni, a hasadat is szereted(látom... (2011.02.24. 08:46) 2011 január-február
  • Agi.Kertesz: Zsombor, Kata & Robi: nagyon boldog uj evet kivanok nektek es Zsombornak azt is meg, hogy mind... (2011.01.10. 21:57) december
  • Agi.Kertesz: Kedves Zsombor! Koszonom, hogy megosztottad velunk a legujabb torteneseket, ugye tudod, hogy olyan... (2010.10.17. 18:57) 5-6 hó
  • jutkaditka: Kicsi Zsombor! Izgultunk Érted nagyon, és örülünk, hogy bár kissé hirtelen, de megérkeztél közénk... (2010.04.27. 12:21) Már 1 hetes vagyok

Állítsd be könyvjelzőnek!

Zorka fél éves

2012.08.09. 14:16 - tarrrka

Sokan hiányoltátok a blogot, így erőt vettünk magunkon drága kisfiammal és nekiültünk alkotni! Most én vagyok a riporter, és aki válaszol: Csehó Zsombor (ahogy ő mondaná: Csehó Zsobbó).apán kicisben.jpg

  • Úgy hallottam, többen is Dunnának szólítanak. Honnan ered ez a név?
  • Nos, ezt a nevet magamnak találtam ki még beszédem kezdetlegesebb fázisában (jelen állapotomban akár szépkiejtési versenyen is indulhatnék, ha még rendeznek ilyet egyáltalán). Ennek aztán sok féle további becézési formája alakult ki az idők folyamán, mondhatni mutálódott a név a következőkre: Dunni, Mr. Dunnacsevszy (by Anya), Dunna-Bandi és még vannak ritkábban használt gyöngyszemek, de ezekkel már nem fárasztanék senkit.
  • Jól tudom, hogy van egy kistestvére is?
  • Igen, maga igazán jól értesült a család ügyeivel kapcsolatban.strandon hordozóban2 kicsiben.jpg
  • Őt hogy hívják?
  • Természetesen rendes nevén (Zorka, amin már magában is sokan csodálkoznak) őt sem sokan szólítjuk, és őt is én neveztem el először Zodkának. A név szintén rajtaragadt és enyhe változtatásokkal máig is él: Zidka, Zodkalínó. Az a legdöbbenetesebb, hogy ha ezeket hallja, odafigyel, mintha értené, hogy neki szólunk.
  • Hogy fogadta a kistestvér érkezését?
  • A kishúgom családunk megbecsült tagja, szeretek vele játszani, szeretem, ha nevet, márpedig sokszor nevet. De amit a legjobban szeretek: megenni a neki turmixolt gyümölcsöket. Mindig leülünk együtt Zorkával és anyával, és egy tálból eszek az enyhén szólva is jó étvágyú féléves kis rötyögőgéppel. Ő amúgy megeszik egyszerre 1 almát és 1 barackot, de ehhez ugye még én is hozzájövök, úgyhogy lassan már nagykerben kéne vásárolni, olyan nagy gyümölcsfogyasztókká léptünk elő. A másik gyümölcs, amit még nagyon szeretek, az a dinnye. Azt apával szoktam mindig együtt enni. Bár a legtöbb dologgal úgy vagyok, hogy egyszerűen meg sem kósoltolom, pl a cseresznyét is, egyszerűen nem tetszik és nem eszek belőle (így voltam a dinnyével is, de annyira ették, hogy csak megszerettem). Pedig cseresznye lesz a jelem a bölcsiben! 
  • Csak nem, bölcsibe fog járni?
  • Bizony, a Ficánka csoport megbecsült tagja kívánok lenni, de még elég sokat kell addig aludni, csak októberben kezdjük a beszoktatást.
  • Várja már?
  • Igen, nagyon! Sok játék, sok gyerek, ez való nekem igazából. Csak a korán kelést nem szeretem, nem tudom,hogy fogom bírni. 8 óra fele szoktam kelni, ott akkor meg már kezdődik a reggeli. Bár, ha azt kihagynám sem történne katasztrófa, igazából egész nap általában csak este eszek normális mennyiséget. Reggelire max 5 falat, ennyi az adagom, ebédet meg nem is nagyon szoktam enni, de estére viszont megjön az étvágy. A mostani favorit nálam a májas. Mindig azt kérek, meg vajkrémet, természetesen paradicsommal, ezeket nagyon szeretem. És emellé még szoktam néha kefírt vagy tejfölt enni. Van ízlésem, mi?
  • Az biztos, ez igazán jól hangzik. Maga igazi ínyenc! Hogy telt eddig a nyár?
  • Köszönöm, a nyár remek volt, voltam strandon is többször, imádtam. Persze nem annyira a kis babaúsztatót, hanem a nagy mély víz, az jött be igazán, a veszélyérzet motivál úgy érzem. Mindig le akartam merülni :), de nem engedték :(. Ezen kívül sokat játszottam a szomszéd gyerekekkel is, meg Petra babával is, és ami még ennél is extrémebb, felsorolom, milyen járműveken ültem a nyár folyamán: vonat, autó (ez ugye nyilvánvaló), markoló, nagy traktor, nagy motor, darus autó és targonca. Azt hiszem nem hagytam ki semmi. Na, ezekre mondom, hogy ezért érdemes élni! És még ami vár rám, lehet, hogy sikerült felkéredzkedni egy kombájnra is! Na, ez még nagy vágyam. Meg egy hajón is ülnék szívesen, de valamit kell jövőre is tartogatni. Ja, és még amit nem szabad kihagynom, ha már a nyárról van szó. Beköszöntött nálunk is a várva várt 2 éves hisztikorszaknak nevezett időszak, úgyhogy jelenleg nem vagyok éppen problémamentes, de kitartóan próbálkoznak a leszoktatásommal.apa motorján1.jpgmarkolón kicisben.jpgtrakis mosoly 0426 kicsiben.jpg
  • Visszatérve kishúgára. Mesélne nekünk róla bővebben? Hátha érdekli az olvasókat.
  • Ó, hát kit is ne érdekelne egy ilyen kis extrovertált, huncut baba. Állítólag igazi felüdülés után egy ilyen mosolygós baba, aki értékeli, ha bohóckodnak neki. Ő azt hiszem bepótolja az én hasonló korban tett lemaradásomat. Amúgy nagyokat alszik még, és egy szó nélkül elalszik, el sem hiszem! Semmi tiltakozás? Na ne! Na jó, a kocsiban, meg a babakocsiban azért belehúz ő is,  ott meg a rikácsolás ezerrel, ha őnagysága épp mozogni szeretne és nem tudja hasra vágni magát. De mindent összevetve jó baba. Jól elszórakoztatjuk mi is, meg ő is minket. Mozgásban is nagyon jó, legalábbis hozzám képest mindenképp. Forog, és már emelgeti a fenekét, úgyhogy lassan jön a mászás.járókában mosoly kicsiben.jpg
  • Köszönöm, hogy ránk szánta a drága idejét, további jó játékot kívánok és sok sikert a bölcsihez.
  • Köszönöm én is az érdeklődést, ma megyek is a játszótérre, úgyhogy lassan készülődünk is. Keressenek nyugodtan bármikor, szívesen fogadom a velem játszani kívánók népes táborát személyesen is birtokomon.

Újonc a családban

2012.02.24. 18:48 - tarrrka

Végre egy újabb apropó a blogírásra, a gólyák ugyanis erre "szálltukban" lepottyantották a kishúgomat. Nem kell aggódni, haja szála nem görbült, arra azért figyeltek ezek a drága jószágok, hogy puhára essen. Hogy pontosan mikor is történt ez az esemény, nem tudom, mert egyszer anya, meg apa hozták autóval, és azóta itt van. Előtte meg anya jó pár napot nem volt itthon, ja, meg én sem, szóval nem tudom belőni a pontos idejét (anya közbeszól: 2012.02.10. 20:49), de az végül is mindegy, a lényeg, hogy Valentin nap óta itt szundikál az én volt ágyikómban. Mondjuk nem vagyok rá féltékeny (azért be kellett ülnöm a hordozóba nekem is, amiről térdtől lelógott a lábam), egyelőre nem sok vizet zavar, a nagy hisztiket későbbre tartogatom. Egyelőre simogatom és ki vagyok akadva,ha sír, ami az ő esetében inkább nyekergésnek felel meg, sírni azt szerintem nem is tud.

Legnagyobb meglepetésre szeret fürdeni az első naptól kezdve, csak kapaszkodnia kell a kezével valaki ujjában és már semmi gond nincs. Napirendjét úgy alakította ki, hogy az enyémmel ne  nagyon ütközzön. Kicsit nehezebb időszaka is akkor van, mikor én már alszom, reggel előttem kel, hogy addigra végezzen az evéssel, mire én is kelek, éjszaka pedig egyszer kel, hogy senkinek ne legyen túl nagy terhére, szóval egyelőre maradhat a kis újonc.
 

Így kezdődött: egyszer hajnalban arra ébredtem, hogy kivettek az ágyból és átvittek Átánnához (Anita) - aki sokat vigyázott rám, amikor anyának dodó bácsihoz (doktor bácsi) kellett mennie - majd páran vigyáztak rám, aztán anyához is bementünk egy kórház nevű helyre. Itt természetesen a sértődött kisfiú karaktert alakítottam, anyával nem nagyon foglalkoztam, csak azt láttam, hogy a hasa olyan kicsi, mint régen volt, meg mutatták, hogy ő ott Zódda baba. Ekkor még szinte ügyet sem vetettem az egészre. Ezután is folytatódott "hányattatott" sorsom, mentem Dombóvárra, ahol mellesleg a többi helyzet hasonlóan szintén nagyon jól éreztem magam Az alvással sem volt gondom, anya után sem sírtam egyszer sem. Mikor hazajöttünk akkor meg nemsokára már hozták is a kis alvógépet, aki képzeljétek, nem hogy játszani, de még beszélni sem tud. Az alvásnál jobban csak pelus telerakáshoz ért, egy egész pelenkagyár megélne belőle.
Néhány kép:

hazafele a kórházból (végig aludt):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hazaérkezés után a tesók egy ágyban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mosoly:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 nézelődik:

2012. január

2012.01.23. 13:45 - tarrrka

Már-már leszoktam a blogírásról, de még Zorka megérkezése előtt gondoltam összefoglalom azt a 3/4 évet, ami kimaradt (upsz), így indul  a "Zsombor blog újratöltve", természetesen továbbra is a főszereplő kommentálásában.


Szüleim megelégedésére szolgál, hogy még mindig nem tartozom az agresszív, rendetlen, szófogadatlan kisfiúk táborába, inkább nyugodt, kiegyensúlyozott gyerkőc vagyok. A megtévesztés végett természetesen "idegenek" környezetében nem szólalok meg, pedig amúgy mindent mondok, már van szavam többek között olyan fontos és nélkülözhetetlen dolgokra, mint a savanyú káposzta (szato), pattogatott kukorica (patto), szaloncukor (cucuja), zutty. Mindent közölni tudok, amit el akarok érni (anya, csüccs, oda), ha esetleg erre apró hisztire van szükség, az sem tart sokáig, csak térdelek és verem a combom a két kezemmel, közben természetesen krokodil könnyeket hullatva. Ezt olyankor is produkálni tudom, ha nem tudom betenni az autót az autószállító kamionba vagy a duplo-ból leesik egy darab, de hát ez elvileg egy ilyen korszak, és én még amatőr módon nyomom.

anyával kicsiben.jpgKishúgomat már most nagyon szeretem (már amennyire felfogom, h anya hasában van), mindig megyek anya hasához, mondom, hogy "Zódda bent" és megsimogatom (anya közbeszól: remélem ez nem fog változni!). Sőt, már éreztem a mozgását is! Persze néha a saját pocakomra is mondom, h Zódda, ilyenkor csupán arra utalok, hogy az én pocim is közel akkora, mint anyáé :). Evészetem amúgy meglehetősen hektikus,  naphosszat állnék a hűtő előtt a kajákra mutogatva és mondogatnám, hogy "essze", az evészetig persze nem mindig jutok el a kiválasztott darabbal. Van, amikor viszont folyton csak ennék (anya: ilyenkor biztos Zódda éhes a pocakjában :)). Rosszabb evő vagyok bár, mint voltam egykoron, alkatomon és súlyomon ez nem látszik, a remény még megvan bennem, hogy kinövöm ezt az előnytelen alkatot (kevés evés, nagy pocak és comb), de végül is így meg edzem a körülöttem élők izmait, úgyhogy hálásak lehetnek nekem tulajdonképp -  már megint ez az önfeláldozás.

Az elmúlt hetekben új élményekkel gazdagodtam, többek között túl vagyok első, ésszel felfogható korban tett vonatozásomon, buszozásomon, illetve disznóölésemen. Ja, és a nagy kádban való fürdésemen (bubikkal, meg minden) - bár ilyen volt már kisebb koromban, de akkor még annyira nem fogtam fel a dolgot.  Ezek közül váltig állíthatom, elfogultság nélkül, hogy a vonatozás volt a fő kedvenc, csak ültem és néztem apa ölében, leszállni persze nem volt kedvem, de a többit nagyon élveztem. A busz sem volt rossz, de azért a vonatot többet emlegetem azóta is. A disznóölésnél kicsit meglepett, hogy hogy kerül oda az a coca fektetve, és miért vagdossák szét, de hát úgy látszik ez már csak így megy. Nekem azért az élő cocák izgibbek. No, az élményfürdőről egy kis időre lemondok úgy érzem, nem értem mire jók ezek a hangos kütyük, én maradok inkább a kisebb méretű kádaknál és vizeknél.

Ha már az állatoknál tartottunk, nagy kedvenceim az általam csak "kakk" összefoglaló néven futó baromfik, séta közben mindig útba kell ejteni azt a házat, ahol kint vannak tyúkok, kacsák, libák, mindenféle. Na, ezt órákon át elnézegetném, természetesen leginkább drága barátném, Petra baba (alias Pete vagy babababa) kíséretében, akivel nap mint nap teszünk romantikus sétákat, útba ejtve a kakasokat is. A másik befutó nálam: Thomas, az én kis vonatom. Ebből, más mesékkel ellentétben 1 db 10 perces epizódot végig tudok nézni, amúgy nem vagyok egy tv nézős alkat. Thomas kezdetben "sz-sz" volt a sihu után, de most már akár szép kiejtési versenyen is indulhatnék, olyan szépen mondom, hogy vonat. Csak úgy, mint nagyszüleim nevét, illetve most már lassan mindenki másét, aki fontos számomra. Ezeket rendszerint végig is szoktam sorolni,miután naphosszat be sem áll a szám, csak magyarázok és magyarázok egyfolytában.

soport kicsiben.jpgKedvenc játékaim az autók, abból mindenféle, az építőjátékokat is általában torony vagy garázs építésére használom. Ezen kívül imádom a házimunkákat, nincs nap, hogy ne söpörnék, felmosnék vagy éppen porszívóznék, de törölgetni is imádok, ruhákat mosógépbe ki-be pakolni, és még sorolhatnám. Ja, és hát a főzés, mint a képen is látszik, betöltöm a kis kukta szerepét, főzés közben a pulton ülök és nézem, anya hogy serénykedik.

 

 

 

 

 

Miután délutáni alvásidőm nem annyira hosszú (általában 1 óra), hogy kisregényekre teljen az időből, ennél sokkal többre most nem futja, a képek viszonylag friss állapotomat tükrözik, 1-2 hónaposak.

karácsony:kukázik mosolyogva kicsiben.jpg

hintalóval kicsiben.jpg

néz oldalról kicsiben.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hárman kicsiben.jpg

 

tél:

szánkós nevetős kicsiben.jpgtéli szépség.jpg

2011 január-február

2011.02.23. 13:08 - tarrrka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Immáron 10 hónapossá cseperedtem, közeleg a szülinapom (már most kezdhettek gyűjteni), várom a tavaszt és minden kalandot, ami valami újat hoz, vagy legalább azt, hogy azokat a fránya konnektorokat végre átböngészhessem alaposabban. 

 
Kezdjük mozgásaim számba vételét:
  • kiválóan fekszem mindenféle módozatokban (has, hát, oldalt), ezt a tudásom gyakran kamatoztatom is ágyban töltött időszakaimban, melyek a 24 órából kb. 14-et tesznek ki;
  • kiválóan fordulok át hátról hasra és fordítva. Ezt különösen a pelenkázóasztalon, természetesen pelenka levétel alatt szeretem gyakorolni, úgyhogy megy a közelharc, hogy aztán tiszta pelenkával és ruhával távozhassak a komódról (persze anya kezében, mert amúgy le is tudnék onnan pottyanni, de erről majd később);
  • kiválóan kúszom, persze ebben is egyedi technikát fejlesztettem ki, valamelyik hernyótól ellestem 1-2 mozgás elemet, ezeket ötvöztem a szokott kúszó mozdulatokkal. Ezen mozgásom segített pl. egyik nap a franciaágy alá, ahonnan magamtól ki is tudtam jönni;
  • kiváló stabilitással ülök akár negyed órán keresztül is, ebből mászó pozícióba tudok kerülni;
  • kiválóan mászom (egy pipa az új évi fogadalmakhoz). Az elején csak a szőnyegen, illetve nem csúszós talajon másztam, de mára már bárhol képes vagyok mászni, akár kisebb akadályokon is átverekedem magam. Anya már holmi akadálypályákat tervez nekem összeállítani, nemsokára baba kalandparkot nyitunk (az ötlet stipi-stopi levédve);
  • és végül, de nem utolsósorban feltérdelek, ha van támasztékom. 
Evés: nem vagyok különösebben válogatós, a brokkolit nem szeretem, a többi nagyjából jöhet. A narancsot imádom a kezemben fogva enni (fog nélkül :)), persze ne tudjátok meg, hogy nézek ki utána, de a kenyér után sem vagyok sokkal jobb állapotban, de hát valahogy meg kell tanulni (anyának foltot kivenni). Tejpép a nagy kedvenc, abból bármennyit meg tudnék enni. Látszik is a jómód a pocómon, egy nagyobbacska hordó valahogy beférkőzött oda.
 
Alvás: az éjkszakákat átalszom, még mindig kitartok a korai fekvés mellett, 6 óra tájban nekem már elmondják az esti mesét :), utána azért még kelek egyet enni, tisztálkodni, aztán újra szunya reggel 6-7 közöttig. Napközben még alszom általában 2-szer vagy egy hosszabbat, leginkább délelőtt.
 
Beszéd: morgáshoz továbbra is ragaszkodom, hiszen ez az egyik védjegyem, de most az adda, illetve a tö/tá van porondon, de már kimondtam azt, hogy anya, vagyis inkább annyannyannnya (2. pipa), igaz nem jelentésében és csak egy alkalommal, ráadásul elfogultságoktól mentes édesanyámon kívül senki nem hallotta, de azért remélem elhiszitek. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Történtek még: voltak természetesen vendégek nálunk, mostanában az elején kissé tartózkodóan, mondhatni bambán viselkedem az "idegenekkel" az első 10 percben, aztán utána persze nagyon élvezem az új játszótársakat, szóval kifejezetten kedvelem a vendégeket (úgyhogy  gyertek minél többen), illetve azt is, ha mi megyünk valahova, nagyon szeretek új dolgokat felfedezni (új fiókok, új szekrények, új anyagok). Voltunk is Pesten anyáék barátainál és ott magamat meghazudtolóan egy apró mélypont után este fél 8-ig pörögtem, aztán a kocsiban megpihentem persze, de ott ki kellett használni minden percet, mert az itthoni cuccokat már kicsit unom.
 
Extremitások: kifejlesztettem hogyan tudom megforgatni a nyelvem hosszanti tengelye körül, elég érdekesen mutat állítólag. Fényképen még nem sikerült megörökíteni, pedig elé sokszor csinálom. Indián nevem korábban talán a Morgó lett volna, innentől viszont már bővült "Nyelvtekerő Morgó"-ra, és ki tudja hány nevem lesz még felnőtt koromig.

 

 

december

2011.01.04. 17:12 - tarrrka

 Az év vége felé sokan visszatekintenek, hát én már csak azért sem, mondjuk a nagy részére már nem is emlékszem (csak anyára és apára), és előttem kihívások még akadnak bőven nap mint nap. De annyi bizonyos: 2010 életem eddigi legjobb éve volt.

2011-ben szeretném elérni az alábbiakat: mászás, állás, járás, kocogás, rohanás, motorozás, traktorozás, fog növesztés (mert 2010-ben nem sikerült egyet sem kikívánkozni), még több evés és sok-sok játék, ja és hát természetesen az anya/anyucika/drága édesanyám szavak valamelyikének hiba nélküli kiejtése. Kívánnám én ezeket másoknak is, de azt hiszem a legtöbb dolgon már túl vagytok, bár lehet, hogy a traktorozás többeknek kimaradt.
A decemberi írást eléggé elsunnyogtuk, mert vártunk a nagy témára, a karácsonyra, mely be is köszöntött, hőn áhított módon fehér karácsonyt ünnepelhettünk. 24-én estefelé majdnem csak mi voltunk úton, ugyanis reggel mentünk Madarasra egyik mamához, majd onnan az ünneplés után át Dombóvárra, hogy a szeretet ünnepén senki ne szenvedjen Zsombor-hiányban. Jól bírtam az utat, különösen újdonsült autósülésemben, mintha csak egy Ferrariban ülnék. 
A Ferrariban immáron végre nem menetiránynak háttal utazom, hanem előre nézek, így el is lestem ezt-azt a vezetéssel kapcsolatban, úgyhogy már alig várom, hogy legyen nekem is valami jó kis járgányom, amin kamatoztathatom tudásomat. Esetleg szülinapomra.... naaaa, légyszi!!!!!! 
 
A karácsonyról: természetesen nagy várakozások övezték a karácsonyfa (fák, miután aznap 3-mat is láttam) fogadtatását. Jelen voltam a díszítésnél, akkor is leginkább egy ilyen hosszú gyöngysor jellegű dísz ragadott magával, amit anya próbált kibogozni, de én összegubancoltam, ami már kész volt, úgyhogy végül nem került fel a fára :). Persze a kíváncsiság meg volt bennem a karácsonyfa iránt, de semmi romboló szándék nem vezérelt, csak épp apró kis kontaktusaim voltak a fával, díszekkel. Éreztem, hogy ez egy kicsit bök, úgyhogy nekem nem pálya. Volt sajnos szomorúbb esemény is éppen karácsony estéjén, anya ugyanis jól lebetegedett (majd szépen sorjában mindenki más, kivéve engem). 
Ajándékok: anyáéktól kaptam 23-án este, aztán 24-én is be volt osztva, kaptam itt is, ott is, de a legnagyobb szám az volt az egészben, hogy én bontottam ki a csomagolópapírból. Ott konkrétan azt a részt élveztem a leginkább, persze azóta immáron nyugodt hazai terepen már a játékokat is értékelem.  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
Bár ez nem karácsonyi ajándék volt, nagy meglepetés volt nekem, hogy részt vettem életem első vonat/metró/villamos útján. A vonat kattogó zajának elaltató hatása rám vajmi kevés hatással volt, csak leszálláskor aludtam el, de az út alatt eszem ágában sem volt, pedig ásítgattam folyton, már Pest felé is. A vonaton nézelődtem szokásomhoz híven, de nem ám a tájat, az embereket. A vége felé azért elég nyűgi voltam már mindkét út alatt, de majd belejövök, csak gyakorolni kell. Beértünk anyáék munkahelyére ebben a fáradt állapotomban, de nagyon ügyesen viselkedtem, mondjuk kézben voltam végig, mert jártunk irodáról-irodára, de akkor is dicséretre szorulok (Nagyon ügyes vagy kicsim!). Megkaptam életem első vonatjegyét, egy gyerekjegyet, ez látszik a képen is.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szilveszter: csak a szokásos buli, elmentem a haverokkal, bedobtunk pár sört, mulattunk hajnalig (fotók nem készültek, jobb is), éjfélkor tűzijáték, meg egy kis petárda (tudom anya, mondtad, hogy nem szabad, bocsi), a másnapot pedig józanodás címszóval az ágyban töltöttem.
2011 első nagy eseménye, hogy (még nem döntöttem el, hogy csak beetetésből vagy valóban végleg) leszoktam az éjszakai evésről. Anya úgy döntött, hogy bekeményít, mert ennyi idősen már nem lehetek éhes éjjel, így nem kaptam hamit, mikor  felkeltem. A vártnál jobban reagáltam, fél óra alatt vissza is aludtam és csak 2-3-szor keltem. Végül is 3 nap alatt oda jutottam, hogy tegnap éjszaka már nem is ébredtem fel egyszer sem, hanem végigaludtam az éjszakát (végre!).
Ilyen pozitív fejleménnyel zárom bejelentkezésem, remélem legközelebb is hasonló jó hírekkel szolgálhatunk. 
És a végére egy fürcsis kép:
 
 
 

 

6,5 - 7,5 hó

2010.12.03. 13:14 - tarrrka

 
Sajnos hiányzott mind a hardver, mind a szoftver, illetve persze a net, hogy írhassunk Nektek, ugyanis úgy látszik azok a fránya vírusok nemcsak minket tesznek tönkre, hanem gépeinket is. De már új erőre ébredt a laptop, hála Gergő doktorbácsinak, aki megmentette a rólam készült paparazzi fotókat is, melyből csak most, csak Nektek, be is mutatunk párat.
Beköszöntött a tél, bár hóesést nem láttam, havat nem fogtam, úgy látszik, esélyem lesz rá bőven, ha így folytatja az időjárás. Babakocsival viszont elég esélytelenek vagyunk kimenni, mert akkora sár van, hogy elsüppednénk. Szóval most kicsit szolidarítunk a Való Villában lakókkal a bezártság szempontjából legalább is.
Megint voltak mama-papa látogatások, Dombóváron folytattam az úszótanfolyamot, Madarason pedig részt vettem életem első disznóölésén. Soha nem lehet elég korán elkezdeni a protekciózást, ugyanis már külön magán úszásórát tartottak szerény személyemnek (valószínű nem Lulcsó, az óvóda igazgatója intézte el kedvenc keresztkölkének...). Ezen alkalomból meg is történt életem első merítése, ami azt jelenti, hogy anyucikám bezony szívtelenül lebuktatott a víz alá. Nem vettem nagyon magamra, csak nagyokat pislogtam utána mindig, meg néha nyeltem egy kis vizet, de nem vészes. Viszont egyes gyakorlatokat annyira szerettem, hogy visítgattam közben örömömben. Egyik kedvencem a deszkázás, méghozzá úgy, hogy közben azt teljesen végignyalom, mint minden mást mostanság. Így bezzeg ízlik a víz! Na de majd erről később. Pár képet is mellékelek, egyiken épp egy vödörbe próbáltam beleférni, ez nem volt gyakorlat természetesen, csak a kíváncsiság vezérelt, mit tud a vödör, de semmi extrém.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ha már a víznél tartunk, én már nagyfiú vagyok és nagy kádban fürdök, nem kis örömömre.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A disznó állítólag felszállt az égbe és ott már boldog, de csak a lelke, mert a teste már mienk! Én még ugyan nem ehettem belőle, de én azt hiszem nem lehet az rossz, mert nagyon ették. Jaj, erről jut eszembe, képzeljétek, előléptem húsevővé, megkósoltam egy madarasi csirke cicijét, és az is bejött (igazi "kis" pasi vagyok). A kicsi azért van idézőjelben, mert súlyom már verdesi azt a határt, hogy szumósként is indulhatnék valami versenyen, a képeken pedig próbáltam behúzni a hasam, de hát ennyire sikerült. Anya azt szokta mondani, hogy ez már egy igazi "tejhas" a sörhas után szabadon. Legújabb hír viszont, hogy megiszom a teát, de csakis anya poharából. És hogy mitől nő ez a pocak ennyire? Hát megpróbálom felsorolni miket ettem már eddig: alma, barack, szilva, körte, banán (a kedvenc!), sütőtök, krumpli, cékla, répa és a csirke. Az édeseket jobban kedvelem azért, és persze ezek a dolgokat még mindig csak kiegészítőnek tekintem, az anyatej az igazi. Azért anya továbbra is próbálkozik a "leszoktatással", bár mostanában velem kapcsolatban max. próbálkozhat, mert kezdek egyre akaratosabb lenni és nem adom könnyen magam. Az alvással sem vagyok kibékülve néha, máskor meg egy hang nélkül elalszom, szóval a problémamegoldást rajtam aztán lehet gyakorolni. De képeket inkább a jobb hangulatú pillanataimból válogattam. Ja, továbba is a fogatlanok táborát gyarapítom, de a hajam nő nagy ütemben, de ezt gondolom látjátok.

 

6-6,5 hó

2010.11.05. 18:03 - tarrrka

Végre túl vagyunk életem első nagy vízben történő lubickolásán (továbbiakban babaúszás), melyből levontuk a megfelelő következtetéseket: szeretem a vizet, szeretek "úszni", tehát ezt muszáj folytatni. Viszont segéd erő nélkül elég nehézkes lenne a le- és felöltözés, úgyhogy maradunk a dombóvári helyszínnél, ahol akadnak segítő társaink (köszi Lulcsó és papa). Legközelebb lehet, hogy a merítést is kipróbáljuk, eddig nem akadt semmiféle konfliktusom a vízzel (az első 2 hét fürdetést leszámítva), és amilyen kis kíváncsi vagyok, úgy érzem, a víz alatti világ is felfedezésre vár. Elárulom, hogy víz alatti fotók is szoktak néha készülni profi fotós által, úgyhogy ha már nagyon belejövök, lehet, nemsokára láthattok is búvárkodás közben. Sokféle gyakorlatot csináltunk, különböző eszközökkel (deszka, labda, anya keze), úgyhogy azt hiszem ez nem csak élmény, hanem tutira fejleszti is a mozgásomat. Egy dolgot csináltam csak a megszokottól eltérően. Úszás után minden baba nagyot szokott aludni, na, ez nálam nagy fél órára sikeredett, úgyhogy igazi vízicsibe vagyok, akinek meg sem kottyant az a 3/4 órácska, amit az amúgy kellemes hőmérsékletű vízben eltöltöttem (az egyik úszópajtim állítólag első alkalommal elaludt a vízben!!!).
Ez a locsipocsi csak egy kis szelete volt a Dombóváron eltöltött tartalmas hétnek. Olyan volt, mint az eddigiek, ha lehet, még több kacajjal. Ez utóbbiból sikerült rekordot felállítanom (mármint magamhoz képest), ugyanis az egyik új játékomon annyit nevettem hahotázva, a fejemet hátravágva vagy 15 percen keresztül, hogy mindenki csak hüledezett, hogy én ilyet is tudok. Persze azóta ez a játék már nem hat meg, mindig valami újra vágyom, de hogy az ott akkor mennyire tetszett nekem, el sem hiszitek (sőt, még én sem). Dombóváron én, a nagy alvó átálltam arra, hogy délutánonként szinte semmit nem aludtam, este 6-7 körül kezdett csörögni a pizsi, de ez itthon is így van változatlanul. Viszont míg ott minden éjjelt végig aludtam, itthon mindig felébredek azért egyszer, olyan jól esik az a kis éjszakai nasi.
Ha már a nasinál tartunk...A tejen kívüli egyéb táplálékokkal eléggé hadilábon állok, főleg azokkal, amik nem édesek. Egy kedvencem van, a vilmoskörte. Az almát még megeszem, a többit csak úgy, ha előbbiekkel van vegyítve és nem érződik az ízük. Szóval egyelőre úgy tűnik nem a Főzelékfaló (ez egy étterem lánc Pesten) lesz a kedvenc helyem, inkább a tejcsárdát választanám, pedig már elég nagy fiú vagyok, beengednének az előzőbe is, sőt, anya vinne is, de én egy tapottat sem mozdulok, és mint igazi kos jegyű, nem lehet csak úgy eltéríteni a szándékaimtól. Lesznek még "kajacsaták", ígérem! Viszont még mindig nem köpködök, csak egyszerűn nem nyitom ki a szám vagy öklendezem, ha nem ízlik. A legnagyobb öklendezéseim azonban a víztől vannak, pedig az aztán csúszna magától is lefelé. Sőt, sem az instant tea (ami pedig édes), sem a hígított almalé (igazi almából) nem elfogadható számomra. A nem hígított verziót legalább immel-ámmal lenyelem, de azért ezt sem rendelnék egy étteremben vagy kocsmában.
 
Volt egy kisebb kajasztrájkom is, amikor anya nélkül kellett töltenem egy majdnem egész napot, amíg apával ők Gödön áztatták a popójukat, meg valami köteleken másztak, mint valami csimpánzok (kötélpálya) és terepjáróztak is (anya is vezette a nagy gépet, élvezte nagyon). Szóval ott lettem hagyva Dunakeszin nagybátyáméknál az unokatesókkal, meg azért a mama-papa ott voltak, akikkel ugye előtte már egy egész hetet együtt töltöttem nagy vidámságban. Az elején itt sem voltak gondok, bár sokat nem ettem (az a tápszer, meg a fagyasztott anyatej sem nagyon kellett), de azért a hangulatom jó volt. Na de másnap délelőtt már nagyon hiányzott anya, még jó, hogy amúgy is pont akkor jöttek volna meg, így nem kellett miattam megszakítani a kellemes időtöltést. Akkor végre ettem egy jót és így már el tudtam aludni, bár így sem könnyen, mert ki akartam használni, hogy végre újra velem vannak. Ezúton is köszönöm Blankának és Imcsinek a vendéglátást, Gellértnek az ágyát, melyet néha kölcsönvettem. Az utolsó alvásom során ezt ráadásul olyan szinten sikerült összeizzadnom, hogy óriási folt maradt utánam, és még a hajamat is meg kellett szárítani, tiszta víz voltam (és nem pisi!!!!). Ugyanis nagy furmányosan azt a takarót, ami fejem felett volt összetekerve, én a fejemre tettem, így egy  takaró a testemen, egy a fejemen volt, mindez kb. 21 fokban, felöltözve, szóval volt ott hő bőven, nem is csoda, hogy aludtam vagy 2 órát egyben.
Ja, és ebben a pár hétben még Madarason is voltunk, a körberajongás ott is megvolt szerencsére, 1-2 hónap és túlleszek életem első disznóölésén is, természetesen beszámolok majd róla.

 

5-6 hó

2010.10.15. 09:53 - tarrrka

Egyes téveszmékkel ellentétben nem azért nem tudosítottunk újabb eseményekről, mert nem volt izgalmas történés az elmúlt hetekben, sőt.... Az ok a lustaságon kívül (mely persze csupán az asszisztensi pozíciót betöltő édesanyámra igaz) ez a fantasztikus őszi idő, amit egyszerűen vétek lenne nem kihasználni, így sokat sétálunk (félreértések elkerülése végett, engem tolnak!!!!). Ennek kapcsán máris megosztom megosztom Veletek az első hírem: október 13-tól a babakocsi sport részében utazom. Megmutatjuk, hogyan séltáltunk az utóbbi pár hétben, és most:
 
 

4,5 -5 hó (plusz egy kicsi)

2010.09.23. 12:31 - tarrrka

Híreim röviden:
  • szeptember 6. nevezetes nap számomra, ugyanis először fordultam hasra; fokozatosan megtanultam csörgőzni, úgy csinálom, hogy ütöm a csörgőt a földre, aztán a pelushoz, nehogy megüssön. Egy idő után pedig olyan messzire hajítom, hogy a papa büszke lenne rám (kislabdadobásban tuti nyerő leszek).
  • Megtanultam énekelni is (én úgy érzem, bennem van az X-faktor, de még azért fejlődnöm kell, jövőre lehet, elindulok), nagyon élvezem a saját hangomat, akár negyed órás blokkokat is végigdalolok.
  • Már lejjebb kellett tenni az ágyamat, mert folyton a rács felett lesegettem, javában kilógott a fejem, így biztonságosabb lesz. Most a rácsok között kell kikandikálni, kicsit olyan, mintha börtönben lennék, főleg, ha csíkos ruhában vagyok. De mostanában amúgy is többször vagyok háton, dumálgatok a forgómhoz, így a rácsokat észre sem veszem.
  • Már magamat vetkőztetem, ahogy a képen is látszik. ezt csináljátok utánam! Kész szabadulóművész vagyok.

 

 

 

 

 

 

 

Belejöttem a barack evésbe, bár csak nasiként kapok néha, és az elején van még fintor, meg szájon kieresztés, de a végén meg annyira belejövök, h már nyitom a számat és ha nem adják rögtön, helyette gyorsan bekapom a kezem. Szóval bejön ez a barack dolog, már alig várom a többit.

  •  A fogammal nem igazán történt előrelépés, mostanában nem vagyok különösebben nyűgös, pedig dudorodik a "foghelyem".
  • Trenírozom magam az október 3-i keresztelőmre, mosolygyakorlatokat végzek és próbálom élvezni a víz fejemre merítését, illetve szokás szerint szokom a tömeget. Bár még olyan nem volt, hogy egy helyen 22 ember az én ajnározásommal lett volna elfoglalva, azért talán menni fog.
  • Azt gondolom, nem sokan mondhatják el magukról, hogy ültek egy markológépben. Nos, én már bizony igen, a képek magukért beszélnek. A szülők ugyanis füvezésbe kezdtek (na nem cigi lóg a szájukból, pedig 1-1 slukkal engem is megkínálhatnának....), hogy legyen nekem hol szaladgálni már jövőre, és ehhez földdel fel kellett tölteni kicsit a területet, ehhez kellett a Gép. 

 

  • Pénteken mentem volna babaúszásra, már kis fürdőnacim is van, erre mi történik, hát nem megbetegszem? Na jó, mindenki  beteg körülöttem, úgyhogy ez nem csoda. Köhécselgetek, egyelőre más bajom nincs, de azért egy ideiglenes dombóvári dokibácsi megnézett. Merthogy bizony ám, megint a mamáéknál honolunk, anyának osztálytalálkozója lesz ugyanis.
  • A híres féloldalas mosoly:

 

Most röviden ennyi volt, zárul Zsombor mókatára!

4-4,5 hó

2010.08.29. 20:50 - tarrrka

Nos hát, kérem szépen, kijelenthetem, hogy egy újabb életszakasz kezdődött el számomra, ugyanis csatlakozófélben vagyok a szilárd táplálékot fogyasztó emlősök táborához, elkezdtem a fogzást. Kisgyerekesek tudják, mit jelent ez: nyűgi, sírás, éjszakai ébredések és még sorolhatnám. És még azt mondják, az elején kell sokat kelni a gyerekekhez éjszaka. Ez nálunk kimaradt, mert nagyon jó kisfiú voltam. Most viszont (csak megjegyezném, hogy a fogtündér a hibás, nem én!!!) bedurvultam. Éjszaka volt, hogy 2 óránként keltem (eddig egyszer szoktam csak ébredni), persze mindig csak egy kis "nasival" lehetett megnyugtatni (igazi pasi vagyok, na!). Még jó, hogy Anikó küld rám mostanában nyugtató energiát, ettől jobban tudok aludni (és nem csak én :)). Meglátjuk, még az is lehet, idővel immunis leszek rá, úgyhogy reszkessetek szülők!!!!
Ja, ha már a táplálkozásnál tartunk, kijelenthetem, hogy  a víz, tea és egyéb kellemetlen ízű (ennél csúnyábbat mondtam, csak anya nem meri leírni, milyen rondán beszélek már most) készítmények nem nekem valók. Ezen "táplálékok" tőlem távoltartását úgy érem el, hogy kifolyatom őket a szám szélén, így egy idő után feladják (ajánlom ezt a módszert másoknak is, tuti beválik). Mondjuk esetleg, ha a teába kaphatnék egy kis cukrot is...de ezt nem engedik! Úgyhogy marad a tejcsi, amit viszont gyakran, koromhoz nem méltóan 2 óránként veszek magamhoz, de 5 perc alatt túl is vagyok a folyamaton.
Van több új játékom, már kezdem értékelni őket. Jaj, és a hinta!!!!! Ilyen rugós, felfüggeszthető, és feküdni lehet benne (még jó ideig). A fel-le ringatást imádom a legjobban. Anya közben szokott énekelni nekem, hát itt szoktam a legtöbbet mosolyogni (nem anyát kinevetni, mielőtt bárki félreértené), meg olyan nyugtató ez a kis ringatás. Állítólag az egyensúlyérzékemet is fejleszti, de ezt nem tudom mit jelent, ti talán értitek. Már egész jól fogom a tárgyakat, egyre jobban koordinálom a kezem, ja és egyre többet mosolygok. Amikor bejönnek felvenni, és nem rossz álomból vagy ínyfájósan ébredtem, akkor mindig mosolygok (nagyon édi vagyok!). Ja, a kiságyban állandóan hátrafordulok, most már szibnte mindig úgy jönnek be értem, hogy úgy vagyok. Múltkor rajta is kaptak, hogy úgy aludtam (pedig eddig azt hitték, úgy nem is tudok), Na, azért vissza szoktak fordítani, csak valahogy nem nyűgiztem miatta.
Történtek ám még nagy dolgok! Pl. megjártam életem első madarasi búcsúját, itt voltak unokatesóim és anya megint elment lánybúcsúzni, de most apával maradtam itthon. Most ezekről röviden!
A búcsú: ilyenkor a mamáéknál nagy vendégség szokott lenni, és most ráadásul még ott voltak a másik mamáék is, úgyhogy voltak egy páran. Mint tudjátok, szeretem az össznépi partikat (volt kitől örökölni). Főleg ezek a mamák, hát egyem a kis szívüket, majd megzabálnak! SZóval panaszra nincs okom. Ki is mentünk a búcsúba, de a hangos zene miatt csak tisztes távolból csodáltam azokat a színes kütyüket, amik pörögtek, forogtak előre-hátra. Már a nézésükbe beleszédültem. Nem is ült fel rájuk senki közülünk, siettünk inkább a dédihez, ahol is mindenki számára bebizonyosodott, hogy bizony igaza lehet a Kati mamának abban, hogy a dédipapára hasonlítok leginkább.
Gyenes-Tarr família látogatása: már új, elfogultságmentesen gyönyörű konyhabútorral (természetesen ellestem az asztalos munka minden fortélyát, a következőt már majd én csinálom) tudtuk fogadni a nagybátyámékat és kedvenc unokatestvéreimet. Kristóf a mamáékkal jött Dombóvárról, Gellért és a szülők pedig Dunakesziről érkeztek kicsit később. Mi tagadás, elég sokat aludtam, amíg itt voltak, de anyáék legalább tudtak gyakorolni idősebb korosztályokon. Volt itt távcsövezés, fa locsolás, hintázás, ágyúzás minden, mi egy gyerek szem-szájnak ingere. 
Lánybúcsú: eljött az idő (erre nem lehet felkészülni), hogy édesanyám 2. alkalommal is magamra hagyott éjszakára. Apával voltam, aki most először töltött velem kettesben ennyi időt, de jól elvoltunk: focit néztünk, söröztünk, chipset majszoltunk. Olyan pasis este volt, értitek. Kicsit másnaposan fogadtam anyát (mosollyal), akinek jól esett egy kicsit kimozdulni. Végre vonatozhatott! Azt mondta, nekem is nagyon tetszene!
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy gratuláljak Rencsának, aki életet adott 29-én egy leendő jó haveromnak, Barnabásnak. Aki mellesleg igazi óriás (4 kiló, 57 cm). Hasonló méretekkel rendelkezik, mint a "kis" Dávid, akinek születéséhez szintén gratulálok Ritának és Robinak.
Most szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak, aztán után héten Kristóf szülinapjának ünneplésére, szóval progarmban nincs hiány, nem unatkozunk.

 

3-4 hó

2010.08.13. 14:58 - tarrrka

Jaj, hát azt sem tudom, hol kezdjem már megint! Olyan rég írtam, hogy össze sem tudom szedni, mik történtek.
Megint voltunk Dombóváron anyával. Nagyon jól éreztem magam, sokat sétáltunk, sokat cipeltek és mindig nevettetett valaki, hát igen, minimum 3-man voltak rám, de inkább 4-en. Itt történt meg először az, hogy kifejeztem azon kívánságomat, mely szerint mégiscsak anyánál a legjobb nekem. Az elején ugyanis átkéretőztem anyához, amikor más kezében voltam. Nem sírtam, csak húztam arrafele és nyújtottam a kezem. Persze miután már hozzászoktam a többiekhez, nem nagyon csináltam ilyet.
  Mondjuk ezeket az autóutakat egyre nehezebben bírom, hiszti az volt bőven a kocsiban, úgyhogy lehet, egyelőre nem nevezek a forma 1-re. Apropó, apa volt a Hungaroringen, nagyon odavolt (sejtettem persze), már alig várja, hogy egem is vihessen. A dombóvári úttal kapcsolatban feltárult egy újabb fejlődési ugrásom, ugyanis míg múltkor egy hét távollét után nem ismertem meg apát, addig most igen, mosolyogtam rá már szinte az első pillanatban. Amúgy hát mosolygásban egyre jobb vagyok, már elég jól reagálok az egyes ingerekre. Kedvenceim: puszi, főleg a nyakam (inább tokám) környékén, hintáztatás, érdekes hangok (röfögés, csettintés, bármi), fújkodás, illetve ha kialvott és jól lakott állapotomban egy kedves mosolyra is reagálok. Ja, és specialitásom a féloldalas mosoly, ezt még nem sikerült lekapni azzal a fém bigyóval, amit kattintgatnak előttem és közben próbálnak mosolyogtatni, de aki ismer, az tudja miről beszélek. Ez egy igazi sármos mosoly, döglenek érte a csajok!!! Na jó, az összes csábítási technikámat nem fogom elárulni, abban ne is reményedjetek!
Ha már a mosolyról szó volt, érintsük azért a sírást is. Jelenleg már nagyon sokféle sírásmódot ismerek, és hát akkor már gyakorlom is őket. Továbbra is kedvenc a köhögős sírás, de van már sikítós, meg mindenféle, a lényeg, hogy minél kétségbeesettnek tűnjek. Viszont most már nem szoktam sírni, amikor felkelek, olynakor csak szólok, h "Hé, gyertek értem!", ha ezt nem értik meg, akkor kezdek csak bele. Ugye mint az efféle kisgyermekek esetében, az evés az egyik kedvenc elfoglaltságom. Na igen ám, de most pár héten keresztül közben is hisztiztem, elégedetlenkedtem. Szerencsésebb esetekben ezt odáig tudtam folytatni, hogy jött a várva várt cumisüveg, rosszabb esetekben viszont nem engedtek a hisztinek és jött a jól megszokott szopi. Nem tudom mi lesz így a cumisüveggel kötött örök barátságommal, el akarnak minket szakítani :(. Na jó, tudom, eljön majd még a mi időnk!!! Ehhez a témához kapcsolódik, hogy kisebb aggodalomra adott okot, hogy pont ebben a "cumisüveg-fun" időszakomban volt, hogy anya többekkel egyetemben meglepetés partit szervezett Marinának és Bencének Csongrádon, ami azt jelentette, hogy születésem óta először, szívtelenül itthagyott egy egész éjszakára. Na, persze a mamáék itt voltak velem és az én drága cumisüvegem, de hát akkor is! Állítólag a buli jól sikerült (kép mellékelve), viszont egy kicsit megleckéztettem anyát, másnap nem mosolyogtam rá egész délelőtt (remélem tanult a dologból!!!).
Ja, és azt még nem is mondtam, a 3 hós oltásnál képzeljétek, egy könnycsepet sem ejtettem, meg sem nyikkantam. A dokinéni, meg a védőnő is csak nézett! Durván nyomom, mi? Ha már orvosi ügyeknél tartunk, ugye minden bejegyzésben akad 1-2 ilyen téma. Most épp könnyezik és váladékozik a jobb szemem, a doktornéni szerint kötőhártya-gyulladás (pedig nem is piros), úgyhogy most cseppenteni kell valami cuccot (persze ez sem könnyű feladat, mindig pont akkor csukom be a szemem vagy kapok el a fejem, amikor becsattanna a lötty). Ó, a babamasszázsról még nem is írtam. Még frissek az élmények, most szerdán voltunk. A gond az volt, hogy odafele elszunnyantottam a babakocsiban, szóval kicsit álmoskás voltam (mint általában) és ezért talán nyűgibb voltam, szóval a végét már nem bírtam (így az arcom nem lett átgyúrva), de a többi részt jól fogadtam. Azóta most csinálta már itthon anya az előbb, most jobban bírtam, még mosolyogtam is. Csak belejövünk!
 
 
  
 
 
Kicsit szemérmes vagyok:

2,5 - 3 hó

2010.07.18. 13:00 - tarrrka

Halihó!
Már megint alig tudom hol kezdjem, azt hiszem tematikusan haladok, így talán nem nahgyok  ki semmit.
Keresztelő:
Mint már említettem kisebbik unokatesóm (Gellért) keresztelőjére voltunk hivatalosak július elején Dunakeszire.
Természetesen eleget tettünka meghívásnak, hiszen már régóta nyaggatam anyáékat, hogy hadd találkozzam végre a rokonokkal, meg hát arra még úgysem jártam, nem lehet időben elkezdeni a világjárást (mely egyelőre még kicsiny országunkra korlátozódik azért, bár én merek nagyot álmodni, meglátjuk szüleim hogyan állnak ehhez a dologhoz). Az úton viszonylag jól viselkedtem, odafele, vissza kicsit már nyűgibb voltam, de azért nem voltam vészes. Nos, ez a kirándulás nagy kihívásokat jelentett: templom, sok kisgyerek. De természetesen ezt a próbát is nagyon jól viseltem, leginkább alvással töltöttem az időt (elnyomott ez a levegőváltozás), a maradékot meg nézelődéssel, meg szokás szerint a kézről kézre járással. Nagyon bírom, amikor mindenki babusgatni akar, szóval hajrá!!! Anyáék is szuperül érezték magukat, ilyen kisgyerekes bandával még nem töltöttek ennyi időt, de úgy érzik, be tudnak illeszkedni egy ilyen légkörbe. A kissrácok kint fürcsiztek az udvaron kis medencében, de hát én ehhez még nagyon pici vagyok, ezért én csak irigykedtem. Bár annyira nem volt vészesen meleg, úgyhogy azért kis lehetett bírni. Ja, a templomban persze megéheztem, így anya kint az 50 fokos autóban etetett meg, aztán próbáltunk visszamenni, de annyira nem komáltam azt a légkört jóllakottan, inkább újabb kalandokra vágytam. De azért az elején elvoltam ám vagy 20 percet, a pap bácsinak sem lehetett panasza rám. Volt egy vicces sztori is. Én fent aludtam Gellért kiságyában, apa feljött mellém egy kicsit "őrizgetni", behúnyt szemmel (!!!). Közben én persze éhes lettem, de ordításomra mégsem az őrző szerepet magára vállaló apa válaszolt, hanem anya jött fel, megetetett, majd levitt magával. Apa tovább őrizte Gellért szobáját a szőnyegen heveredve, majd felvitték Gellértet is aludni. Amikor apa felébredt, vagyis bocsánat, csak őrzés közben rálesett a védett egyénre, gyanússá vált neki, hogy kicsertélték a gyereket mellőle :). Azért rendes tőle, hogy felvállalta, hogy más gyerekét is megvédi a sárkányoktól, szörnyektől, meg hasonló félelmetes vadállatoktól, nem? Hitetlenkedve jött le hozzánk, hogy valaki kicserélte a gyereket mellőle és ez nem lehet, hiszen ő végig figyelve őrzött!!!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
Következő nagy program a szerdai napon következett el, akkora kaptunk ugyanis időpontot a gyermeksebészhez. Na nem kell valami nagy dologra gondolni, csak a nyelvfék felvágására. Nagyon rendes volt a dokibácsi, még talán annyira sem rázott meg a dolog, mint az oltások. Alig sírtam egy kicsit. Mondjuk ez elvileg nem is fáj, mert ez csak ilye kis hártya. Azt mondták, lehet, hogy pár napig kicsit nehezebben fogok tudni enni, de semmi gond nem volt. Azóta talán még gyorsabban eszek, most már egy olyan 10-15 perc alatt megkajálok. Hol vannak már azok a 40-50 perces etetések....Vannak napok, amikor bizony valóban úgy tűnök, mint akinek felvágták a nyelvét, mert néha annyita dumálok. Már több szavam is van ám! Anya egész jól vágja már, mikor mit akarok, így a sírás már csak az alvás előtti letételnél van néha, de az is csak röviden.
Aztán pénteken elég zsúfolt napunk volt, délelőtt több helyen is voltunk, aztán még jött Rencsa néni (lassan kijön belőle is egy baba, azt mondják), rajtam gyakorolt egy kicsit, meg pletyiztek anyával, ahogy a régi szép időben a munkahelyen tették. Délután meg irány a Balcsi, azon belül is Aszófő (északi part, aki nem ismerné ezt a frenetikus helyet). Benccéék minden évben meghívják anyáékat az Aszfesztre (ez a saját kis fesztiválunk), és most engem is mellékeltek. Ezen az úton kifejezetten jól viselkedtem, peidg 2,5 órás volt. Mindjárt az örvényesi strandra pottyantunk (ezt Bence rokonai csinálják, ott van a közelben, és egy nagyon király hely!!!). A strand tele van nagy fákkal, sok kisgyerekkel, játszótérral, röpi, foci, lábtengó pályával, kajálós helyekkel, szóval mindenki megtalálja a korának és tehetségének megfelelő elfoglaltságot. Akkor nem voltunk ott sokat, mentünk is a házhoz. Na, ott én annyit aludtam, hogy már felkeletettek olyan 11 körül, hogy jó lenne már ennem is valamit. A szülők irtó jól érezték magukat, főleg anya, aki ugye mostanában kénytelen volt hanyagolni a hasonló összejöveteleket. Aludni ők nem aludtak sokat, de ellenben én folytattam éjszaka is. Alíz velünk aludt, és alig ébredt fel a hajnali evésemre, úgyhogy ő is megállapította, hogy simán lehet mellettem aludni. Mondjuk anyáék sem aludtak még velem együtt, anya nem is nagyon tudott aludni, minden kis rezdülésemre felébredt, nem akarta, hogy esetleg eljussak a sírásig, mert akkor felébrednek a többiek. Másnap a strandon viszont nem aludtam szinte semmit. A szülők fürödtek, anya röpizett (bár elég bénán ment most neki, de azért élvezte így is), nagyon jól elvoltak, én meg csak lesegettem a sok újdonságot. Teljesen feltöltődtem új ingerekkel! KOra délután aztán indultunk haza, aztán itthon kipihentem magam.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Már a 2. grillpartin vagyunk túl, egyszer jöttek a madarasi mamáék, aztán most apa irodatársai. Ez utóbbiak résztvettek a kalandtúránkon is (apa elvitte őket motorozni). Itt is nagyon jól szórakoztam, de ez már nem újdonság. Szóval mi teljesen jól vagyunk, még ez a meleget is egész jól tűröm, mondjuk a legmagasabb hő 27 fok volt a szobámban, lent nincs ennyire meleg, de azért ez is elég.
Csóközön (idézve a Szomszédok c. remekmű kedvenc fodrászától, Oli úrtól -  most ismétlik az m1-en)

 

2-2,5 hó

2010.07.05. 16:31 - tarrrka

Mint látjátok beváltottam, amit ígértem, valóban nem írtam múlt héten Nektek, de hát ilyen jó müdban ritkán van részem, ki kellett használnom, remélem megértitek. Jaj, hol is kezdjem. Szóval szombaton felkerekedtünk a mamáékkal, irány Dombóvár. Az út nagyjából 2,5 órás volt, és elég jól elvoltam a kocsiban, anya hátul ült velem. Befért minden az autóba: babakocsi mózesestül, ringi, cuccaim, alvós eszközeim (forgó, ágynemű), úgyhogy teljes menetfelszerelésben vágtunk neki a nem kevés vízzel övezett útnak (árvízi képek is fogadtak bennünket, vagyis csak azokat, akik nem aludtak út közben). Odaérkezvén nagy rácsodálkozással voltam mindenre, alig bírtam magammal, mindent meg akartam nézni. A kedvenceim végül is a könyvek lettek, azon belül is kiszúrtam magamnak a Világirodalmi kisenciklopédiát, szívesen bele is olvastam volna, de hát azért ennyire nem akartam felvágni, hogy én olyat is tudok, úgyhogy maradt a bambulás. Jó volt, hogy szinte folyamatosan körülvettek minimum hárman és mindenki engem szórakoztatott. Nagy vendégsereg érkezett a fogadásomra, és annyira éredekfeszítő volt a beszélgetés, hogy bár borzasztóan fáradt voltam, nem voltam hajlandó aludni, mert nem akartam kimaradni semmi jó pletyiből (ezt azt hiszem anyától örököltem). Kaptam sok-sok ajándékot is, ja, és találkoztam az orvosi rendelőn kívül is kigyerekekkel (anya barátnői és leányaik is megtiszteltek minket), mondjuk akkor elaludtam, hát igen, az ő pletykáik nem voltak olyan érdekesek ezek szerint (de amúgy irtó jó nők!!!). Rengeteget sétáltunk, bár az első 2 napban esett, úgyhogy akkor a könyvnézegetős esős programot válaszotttuk, de azon kívül meg sokat mentünk (már aki tud járni). Voltunk a piacon is, aztán meg meglátogattuk a mama tantestületét (akik ugye anya tanárai is voltak, már, aki még ott va azóta), és róttuk a köröket. Ezúton szeretném megköszönni Dombóvár városnak, hogy biztosították számunkra az akadálymentes közlekedést, ugyanis képzeljétek le, minden patkán van akadálymentes feljáró is, úgyhogy le a kalappal, nem kellett annyit döcögni, mint itthon. 1 hetet töltöttem el édesanyám szülővárosában, majd jött értünk apa. De nem ám csak ő, hanem az egész famíliája érkezett vendégsébe (nagyon fincsi volt a kaja, köszi mama). És amíg eddig 3-man kényeztettek, addig most még erre a számra rárakodott plusz 3 (ha apát nem számítom, hozzá nem nagyon jutottam el). Felkerekedtünk és Madaras felé közelítettük meg rég nem látott otthonunkat. Ez ugyan kerülő, de mivel még nem látott a dédipapa, muszáj volt megmutatni magam, ha már útra keltem. Na nem voltunk ott sokat, mert már lassan esteledett, így végül hazaértünk,és végre a régi jó kiságyamban hajthattam álomra fejem.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Na de itthon mik történtek velem, csak figyeljetek! Kedden ugye eljött sajnos az a nem várt óra, mikor 2 combimba 2 szurit kaptam (oltás). Hát mit ne mondjak, fájt. De nem bőgtem sokáig, a többiek sokkal gyengébbek voltak, én keményen tűrtem a fájdalmat. Aztán estére egyre szarabbul (anyáékól hallottam...) éreztem magam. És mi lett a vége? Nátha+láz. Mivel még egyikkel sem volt dolgom eddigi életemben, jelenleg úgy látom, rajongani nem fogok értük. Akkor éjszaka nem hagytam sokat aludni drága jó szüleimet, akik önfeláldozó igyekezettel szívták ki az orromból a ...-t azzal a hangos géppel (anya komment: orrszívó-porszívó). Kaptam lázcsillapító kúpot is, na, arról inkább ne is beszéljünk. Másnap újra orvos. Kaptam mindenféle bevennivalót, szerencsére nem antibiotikumot (bár mégnem próbáltam, de rémhíreket terjeszetenek róla). De a lényeg mégiscsak az orrszívás maradt, amit néha tűrök, néha nem. De aztán végül is képzeljétek, másnap már nem voltam lázas, úgyhogy lehet, hogy az oltás okozta és a nátha is gyorsan javult, így mára már teljes életet élhetek.
Mivel most sok volt a sztori, a Ti időtök is véges, csak egy apróság a fejlődésemről. A ringival kapcsolatban elértem, amit csak elérhet. Van ugye az a program rajta, hogy nekem meg kell nyomnom lábbal egy adott terültet, és akkor kezd el szólni egy rövid kis zene. Na most, én ezt a rúgom-zenél párost már olyan szintre fejleszetettem, hogy szinte folyamatos zenét tudok produkálni a közönségnek, nem kis örömömre.
Vasárnap irány Dunakeszi, így, hogy már jól vagyok, nincsenek előttem akadályok, hogy végre megismerhessem unokatesóim és bandázzunk egy jót.
 

 a legkisebb motoros:

9 hetesen

2010.06.17. 07:44 - tarrrka

Chiao amici!
Ez a hőség kihozta belőlem az olaszos temperamentumot, na meg az izzadságot :). Viszont sokat alszom melegben, amit nem sajnál a mamma... Na jó, nem tudok olaszul, ha ez még eddig nem derült volna ki, de a szieszta ötletét feltétlen pártolom.
Múltkor beszámoltam ugye oltással kapcsolatos legbelsőbb érzéseimről. Erre hétfőn kaptuk az infót, hogy elfogyott az egyik oltóanyag, így majd csak 2 hét múlva kapom mind a kettőt. Tehát végül is elmehettünk volna a mamáékkal Dombóvárra, mert ugye most emiatt maradtunk drága kis otthonunkban. Ezt a sors kezének értelmezem és nem bánkódom, hiszen most hétvégén új lehetőség adódik a kiruccanásra. Úgyhogy ágyő Kecskemét, ágyő ház, ágyő apa, de csak egy rövidke időre! Szóval, ha esetleg jövő héten nem írnék a megszokott csütörtöki napon, nem kell elkeseredni és aggódni, csak a mamáék vendégszeretetében és szeretetteljes ölelésében élvezkedem és nincs időm írni, vagyis anyának diktálni.
Megosztom veletek az eddigi visszajelzéseket a múltkori képekkel kapcsolatban: a többség szerint senkire sem hasonlítok (jelzem, a postás nő!). De egy szavazat azért volt apára, bár szerintem csak az államon lévő "lyukacska" okán.
Gyarapodok ám szépen, olyan tokát növesztettem az utóbbi pár napban, hogy hirtelen eltűnt a nyakicám, és csak nagy nehézségek árán lehet hozzáférni pl. fürdetéskor. Ja, és jelentem, kinőttem a legtöbb 56-os ruhát, és már 62-eseket hordok. Így legalább újabb színekben és fazonokban mutathatom meg izmos férfi testem és kerekedő pofim.
Íme egy ruhadarab (anya szerint olyan vagyok benne, mint egy maci):
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
és íme a kerekedő pofi alatti kitüremkedés (alias toka):
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Jaj, hát nagyszerű híreim vannak fejlődésemet illetően, leszállva most már a felszedett "kilók" témáról. A hasról hátra forgás, talán a tornáztatás során gyakorolt forgatásoknak köszönhetően, már kitűnően megy, naponta többször is gyakorlom. Most már ideje lenne rátérnek a konverz verzióra is, ugyanis hát hátról hasra még nem megy a dolog, így a fordulást mindig bőgés követi (nem bírok háton aludni, bocs anyu!). A másik, hogy talán már kijelenthetem, hogy elkezdtem valamit gagyorászni, persze csak nagyon visszafogottan és leginkább akkor, amikor anya nem hallja. A harmadik pedig, hogy a ringin (rezgő, zenélő ülőke jellegű, már volt kép róla) lógó kis tárgyakat már tudatosan szoktam rúgdalni. Meg azt is tudom, hogy ha nagyon mozgok, akkor is mozognak. Na, ettől mindenki el volt ájulva persze! Hadd örüljenek, hát csinálom nekik a cirkuszt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Akik esetleg látogatóba érkeznének, kérem, mielőbb jelezzék ezen szándékukat, mert egyre inkább be vagyok táblázva. Ami biztosan foglalt a hétvégék közül: jún-19-20, valószínűleg a 25-26, biztosan a július 4 (unokatesó keresztelő), és a július 10-11 közül valamelyik nap.
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Épp ma vagyok 8 hetes

2010.06.10. 10:39 - tarrrka

Csak úgy röppenek a hetek, és lám-lám ma már 8 hetes vagyok! Ebben mindössze egy aprócska bökkenő van, hogy jövő kedden 2 oltást is kapok. Nehezen kezeljük egyelőre az ezzel járó stresszt, inkább nem beszélünk róla, de érezni a levegőben az aggodalmat. Azt mondják nem fogok emlékezni rá, de én tudom, hogy igen. Mindegy, bátor leszek, mégiscsak kemény férfi ember volnék! De ez még arrébb van, addig arról, mik történtek velem a héten.
Nos hát kérem szépen időbeli sorrendben haladva az események a múlt hét végén kezdtek el felpörögni. Pénteken gyógytornász nénihez mentünk, nagyon aranyos volt és én nagyon jól viselkedtem. Azt mondta, hogy csak elfeküdtem a kis lábam anya hasában, és semmi gond nincs azzal, hogy sokszor befelé tartom mind a két lábfejem (de főleg a balt), ezt idővel kinövöm. Hát így szeretek lenni, és én még meg tudom csinálni. Próbáljátok csak Ti utánam csinálni! Viszont azt is mondta, hogy az annyira talán nem jó dolog, hogy én olyan magasra tudom emelni a fejem hason fekve, hogy kilátok a kiságyból, ezt még nekem nagyon nem kéne tudnom.
 
Szóval most egy kicsit tornáztatni kell, ami azt jelenti, hogy hosszanti tengelyem körül kell egy kis rásegítéssel forognom. Igazából csinálnám én, de hát ha egyszer mindig olyan éhes vagy álmos vagyok! Hogy még erre is időt kéne szakítani ezen fontos teendők mellett, bevallom nem mindig megy. De ha olyan kedvem van, akár még élvezem is a dolgot. Ez történt pénteken. Már ekkor kezdtük megélni anyával első nagy tejválságunkat, mely komolyan mondom, felér számunkra egy hidegháborúval, melynek mindketten elszenvedői voltunk: éhezés, kétségbeesés, nyűglődés, tanácstalanság. Szerencsére gyorsan túlestünk ezen az időszakon, a szombat volt a legnehezebb, aztán estére már túllendültünk, és beindult újra a nagyobb mennyiségű tejcsi termelés, aminek hála azóta elég rendesen habzsolok, szóval az hiszem kedden a dokinének nem lesz kifogása a hízásom ellen.
Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, bár a legtöbbetek légkondis irodában hűsöl, azért ezt a meleget megélni nem könnnyű. Bár a redőny sokat javít a benti hőmérsékleten, ha kimegyünk szó szerint lerohad rólam az az egy kis body, amit ilyen időben hordok. Sétálni nem is nagyon megyünk, max. este, de hát azért intézkedni  kell melegben is, úgyhogy nincs más választás, izzadunk.
Ez a 2 hónap azzal is jár, hogy bizony mindenki nagy örömére, elkezdtem mosolyogni, sőt, már többször előfordul, hogy nemcsak a tőlem megszokott nyögő-nyöszörgő hangot hallatom, hanem egyhe beszédnem tűnő képződmények is elhagyják a kis torkom. Na, ettől aztán teljesen odavannak! eddig csak a tüsszentések után adtam ezt a hangot, anya már mindig borzasztóan várta, de persze azért sokszor kiszúrtam vele, és nem kívántam magam ilyen módon egészséget.
 
Minden kisgyereknél felmerül ugye (már az ultrahang képeknél), hogy kire hasonlít. Az én esetemben eddig megoszlottak a vélemények. Azt hiszem, ez most sem lesz másképp, de azért segítségképpen közreadom szüleim gyerekkori fotóit. Kíváncsian várom a véleményeket.
anya és apa:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bencénél:

6 hetesen

2010.06.02. 16:27 - tarrrka

Órási esemény történt velem a hétvégén. Eddig is tudtam, hogy ügyes vagyok, na de ezzel még magamat is megleptem. Na, ki lesz az ügyes, aki kitalálja, mi volt eme nagy esemény? Az a barna hosszú hajú lány jelentkezik ott hátul. Mi a tipped? Nem, még azért nem szólaltam meg, de jó ötlet, lehet, legközelebb kipróbálom. Valakinek valami más? Semmi? Na jó, elárulom. Szóval hétvégén volt egy nem túl jó éjszakám, melynek végén bizony meglepetés érte anyukámat, amikor bejött a szobába. Hanyatt fekve voltam az ágyikómban, pedig hason tett le (mint mindig). Mivel más elvileg nem járt a szobámban az adott idő alatt, csak az lehet, hogy én fordultam hasról hátra, és mindezt 6 hetesen. Na jó, nem dicsekszem tovább, átadom inkább a helyet a képeknek, illetve az egyéb eseményeknek.
 
Akkor folytassuk a sort a heti orvosi vizsgálattal. Vissza kellett mennünk ugyebár a doktornénihez, a kiütések és hát ugye a kritikus súlygyarapodás témakörében. A folyamatos adminisztrációnak köszönhetően, melyre anyukámat kértem fel (mindezt fizetés nélkül vállalta, azért nem semmi, a mai világban....), azért sejtettük, hogy most nem leszünk lecseszve, ugyanis annyit híztam 2 hét alatt, mint az előtte lévő 4 hétben, úgyhogy most büszkék lehettünk a mérleg által mutatt számokra. A doktornéni nem az a dicsérős fajta (sajnos), de mi ezt a mondatot annak vesszük: "Folytassák így, ahogy most csinálták!". A kiütések egész jól állnak, vagyis hogy ők nem állnak és ezért én állok jól, szóval értitek. Apró hegek azért még emlékeztetnek minket erre az apró negatív szösszenetre, de remélhetőleg azok is múlnak. Egy rossz hír azonban ért minket a vizsgálóban, méghozzá az, hogy anya továbbra sem zabbanthatja a kedvenc ételeit, mert hanyagolni kell a tejtermékeket. Azóta rászokott már a kókusztejre, amit maga készít el (milyen ügyes ez az anya!!!), de azért ez nem ér a tejföl és a túró nyomába :(. HÁr hiába, a gyermekvállalás áldozatokkal jár.
 
Most már szinte folyamatosan úgy ébredek, ahogy a múltkor írtam: 90 fokkal elfordulva, takaróval a fejemen. Kb. 2 perc alatt képes vagyok odanyomakodni erre a tuti kis helyre. Sokszor hangosan cuppogtatom a kezemet (értsd öklöm) vagy éppen az ujjamat, ahogy a példa is mutatja.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Miután úgyis mindenki a képekre kíváncsi, hát csapjunk bele! A rizsa senkit sem érdekel.....
hason fekve felnézek, közben fejelem a macit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
külföldi vendégiem egyenesen Belgiumből érkeztek a tiszteletemre :):
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
sapiban nagy vagányan apa lábán:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
enyhe mosollyal (nézem közben az ágyam fölötti forgót):
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Egy kis szünet újra visszatérek

2010.05.26. 10:44 - tarrrka

A Zsombor élete című sorozat újabb epizódjával jelentkezünk. A főszereplőt, Csehó Zsombort kérdezzük az utóbbi pár hétben történtekről, illetve arról, hogy mi lehetett az oka az elmúlt pár rész kimaradásának.
 - Kedves Zsombor, rajongók "ezrei" nézték döbbenettel azt a szünetet, mely bekövetkezett egyik kedvenc sorozatukban az elmúlt 3 hétben. Mi történt?
- Nos, kedves barátaim, szerencsére aggodalomra nincs ok, a sorozat folytatódik. Mondhatnám, hogy hatásszünetet tartottunk, de azért volt emögött egy másik ok is, apróbb egészségügyi problémám miatt nem álltam kamera elé.
- Beszélne erről bővebben?
- Az arcomon jelentkeztek meglehetősen nagy mennyiségben, ilyenkor amúgy megszokott tejkiütések, melyek az orvos szerint akár allergiás reakciók is lehetnek (na nem az anyatejre....). Így bevallom, még tükörbe sem nagyon néztem, mert elég rémítő volt a látvány. Szegény szüleim is döbbenten nézték, hogy megváltozott, amúgy előnyös külsőm, ezért hát a visszavonulás.
- És akkor kiderült már, hogy mi okozhatta?
- Még jelenleg sem állt fel a diagnózis, még nem múltak el teljesen a kiütések, de azért már jobb. A dokinénhez jövő héten kell visszamennünk. Addig viszont, drága édesanyám nem ehet semmi tejterméket, mert lehet, hogy laktózérzékeny vagyok. Aki ismeri, tudja, hogy egy ilyen tejfölimádó asszonyságnak ez aztán tényleg nagy kihívás. És bár, mi hisszük, hogy nem ettől lenne, valószínű csak az ilyenkor bekövetkező hormonális változások okozzák a problémát. De majd kísérlezetünk.
- Azt hiszem a nézők is megnyugodtak, hogy nincs komolyabb probléma.Elkövetkezett a bűvösnek mondott 6. hét, a gyermekágyas időszak vége. Érez valami változást magán, vagy édesanyján?
- Igen, azt szokták mondani ilyenkorra elmúlik a hasfájós időszak, és hogy ez a legnehezebb időszak. Nos, az én pocim nem szokott fájni, sőt, hát nem akarom részlezetni, de nincsenek emésztési és anyagcsere problémáim, úgyhogy ebben pozitív irányú változás nem igazán törénhet. Nem úgy nézem, hogy a szüleim számára ez volt a legnehezbb időszak, még azért tartogatok 1-2 nyalánkságot későbbre is ;).
- Az elmúlt 3 hétben milyen érdekes dolgok töréntek Önnel, főszereplő úr?
- Ó, hát a kiütésektől függetlenül azért zajlott az élet. Voltam többször bent a városban is (pl. bankban, földhivalatban inzéztem ügyeket), meg persze már bejártuk egész Kadafalvát (na jó, ezeket végigaludtam). A kocsikázást változatlanul nagyon szeretem. És most már képzelje, úgy voltunk a városban, hogy az autósülést helyezte rá anyukám a babakocsi vázra, és ez így igazán praktikus volt. Azért megmondom őszintén, Kecskemét önkormányzatához még lehet, odaszólok, hogy nem ártana kevésbé döcögősre csináni bent a járdákat. Hát milyen már az, hogy a földutak lassan simábbak lesznek, mint a beton!
Ja, volt még orvosi sztorim! Egyik este a szüleim észrevettek az egyik szememben egy hajszálat (mármint sajátot, mert most újítom meg hajkoronámat), ugye más szemében a szálkát is meglátják :). Na szóval, persze nem hagytam kivenni, ki szereti, ha a szemében akarnak turkálni. De egyébként nekem meg fel sem tűnt, hogy ott  van, nem zavart egyáltalán, nem bökött, vagy ilyesmi. Mivel azonban másnap reggel is ott volt még, a háziorvos javaslatára, a szemészeten kötöttünk ki. Nos hát természetesen hoztama formám, és ott a doktornéni nem találta meg a hajszálat, de felírt műkönnyet, amit belecseppenthetünk, ha ilyen előfordul. Na, természetesen elő is fordult. Az, hogy ugyanaz a hajszál volt-e, csak annyira elbújt, vagy egy másik, az már nem derül ki, de bizony a probléma megint felmerült. 2 cseppentés,és kijött! Na, erre 2 perc múlva megint volt  bent egy másik, ugyanabban a szememben. Azt viszont apa egyetlen mozdulattal kibányászta, éljen!
Aztán ezen kívül továbbfejlesztettem az ágyban történő elfordulást, íme a példa. Teljesen bebújtam a takaró alá, 90 fokkal elfordulva. A képen már ki vagyok takarva....
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sok egyéb, nagyon érdekes dolog nem történt. Továbbra is az a napi menet, hogy eszem-alszom, néha nyöszörgök, sírni csak akkor sírok, ha éhes vagyok. Egyébként mindent nagyon figyelek, kedvencem továbbra is a fehér fal, a pelenkázás változatlanul nem a kedvencem, most viszont a kajálás utáni első számú kedvenccé előlépett a fürcsizés. Enyhe mosollyal élem végig a fürdetést, ebben az egy esetben szinte minidg ökölbe szorítom a kezem, pedig amúgy szinte soha máskor.
Ja, és egy jó hír! A 6 hetes szülinapomra virradóra több mint 6 és fél órát aludtam, már világosban ért véget az éjszakai etetésem, de nem azért, mert olyan lassan ettem.... SZóval lehet gratulálni!

 És íme a többi kép (ringiben, mamával, anyával).  Már kissé javult külsővel készültek:

 

újra jelentkezem

2010.05.06. 14:24 - tarrrka

Immáron 3 hetes nagyfiúként számolok be sorsom menetéről, a kéréseknek megfelelően még több képpel tarkítva a sztorikat.
Elsőként hajdani kórházi külsőm és jelenlegi, kissé már konszolidáltabb megjelenésem összehasonlításával kezdeném. Elnézve a képeket, akár egy hirdetésbe is beillenék: "Hogyan fogyassza le arcát és tokáját 2 hét alatt? Íme a Zsomboricerin hatása! A képek azt hiszem magukért beszélnek."
 
Előtte:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Utána:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egyéb hírek rólam:
  • bár már a kezdetektől gyakorlom, mostanra tökéletesre fejlesztettem a hason fekvés közbeni fejemelést és kitartást. Szóval a hátizmomra nem lehet panasz!
  • ezzel egy időben mozgékonyságomról tanúbizonyságot adva, olyan szinten el tudok forulni a kiságyamban, hogy akár egy negyed óra alatt képes vagyok 90 fokos fordulatot megtenni. Íme a bizonyíték:
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

  •  a fürdetést pár napja elkezdtem élvezni, szóval vége a fürdés közbeni ordítós időszaknak. De az előtte és utána történő ruha, és pelenka mizériát azóta sem tűröm.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • a fürdetés kapcsán egy szép szökőkutat is alkottam a vízbe (belepisiltem :))
  • voltak vendégek is hétvégén, meg szerdán érkezett anya nagynénje (én is nagynéninek fogom hívni, mert ezt a kapcsolatot nem tudom hogy  hívják szakszerűen), aki marad is pár napot. A vendégek esetében a viselkedésem még mindig nem volt kifogástalan, de azért így is tetszettem nekik.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • már kétszer voltunk autózni is, mondjuk azt az autósülést nem igazán szeretem, de egy biztos: autózás közben nem sírtam, sőt egy hangom sem volt, pedig nem is aludtam. Viszont a babakocsis sétán mindig kifog vagy az időjárás vagy az én hangulatom, illetve nem várt alvásidőm.
  • nem tagadom, vannak nehéz napjaink, mikor nem jó semmi: azt mutatom, hogy éhes vagyok, közben nem eszek, de nem is alszom, csak amikor enni kéne, szóval a lényeg, hogy nem lehet velem mit kezdeni. Ezeken a napokon tül kell lendülni, nicns más megoldás.
  •  van pár kedvenc ruhám, ez  a legújabb

 

 

 

 

 

 

 

 

2 hetes koromig történtek

2010.04.30. 17:01 - tarrrka

2. hetes szülinapomig történt 1-2 apróság, de azért nagy mérföldkövek nem. Hacsak pl. a törölközőbe kakilás nem számít annak egy ilyen kiskorú lény életében. Nagyon megleptem ám vele az én drága szüleimet (már kétszer is megvicceltem őket :)).
Az éjszakák változatlanul nyugodalmasan telnek, úgy döntöttem, akkor hagyom őket aludni, és inkább délutánra időzítem a hisztisebb korszakom. Ilyenkorra annyira kiéhezem, hogy igazából egész idő alatt ennék. Amit általában ki is vívok magamnak, bár nem adják könnyen magukat.
Volt ám itt már vendégvárás is, és még mennyi lesz, húha. Eddig nem mutatkoztam a legjobb házigazdának: vgy végigalszom az időt (ami azért éjszakán kívül ritka dolog nálam) vagy pl múltkor a védőnő látogatásakor nagy csinnadrattát rendeztem a pelenkázáskor, még le is pisiltem magam közben, úgyhogy akkor meg öltöztethetett át anya. Igazából most már bevallhatom, az egészet azért csináltam, h meggyőződjek, biztosan jól csinálja-e ezt a dolgot, de végül is a védőnő nem javította ki, úgyhogy azt hiszem, az öltözésben az a normális, ha ennyire rossz....
Már több alkalommal is kilátogattam az udvarra, csak pár percre, mert folyamatosan kell szoktatni a kinti levegőhöz. Ha ez az öltözés mizéria nem lenne, egészen bírnám a dolgot. Na meg azért egy kicsit fúj a szél, azt nem kedvelem, de azért fázni nem fázom, be vagyok bugyolálva rendesen.
Apa még hétfőn velünk lesz, aztán már csak esténként látom :(. Nagyon fog ám hiányozni.
 
Íme újabb képek rólam:

anya lábán lesegetek:

Már 1 hetes vagyok

2010.04.22. 14:17 - tarrrka

A mai napon, már egy hetes nagyfiúként ébredtem. Úgy gondoltam érdemes számba venni eddigi életem, így hát témakörönként röviden összefoglalom az eddigieket.

Kórházban:

A születést inkább hagyjuk, nem akarlak elrémiszteni Titeket, milyen is lehet ha egy finom meleg, biztonságos közegből egyszer csak kivesz egy csúnya bácsi. Elszakítottak drága, hőn szeretett édesanyukámtól, akit csak több órával később láthattam újra. Nem sokat foglalkoztak velünk odabent, de azért összehaverkodtam pár sráccal, jó fejek voltak :): A csecsemősnővéreket viszont utáltam, fujj. Nem figyeltek rám, hagyták, hogy sírjak. Anyához vittek enni, de én mindig jól kiszúrtam vele, és aludtam. Ő egy kicsit kiakadt ezen, mert így nem tudott szoptatni, de hát edzeni kell a szülőket a későbbiekre.

 Itthoni körülmények

 Hazajövetelünk nem volt egy nagy élmény, nem szerettem abban a szűk hordozóbe bezárva, meleg ruhába beöltöztetve lenni. A környezetváltozás egy kissé megviselt, úgyhogy az első jó pár órám itthon kissé nyűgösre sikerült, fel is idegesítettem mindenkit (már olyanokat beszéltek, hogy mi biztos jó gyereket hoztunk ele kórházból???? -  ott ugyanis nem is hallottak sírni). Aztán estére mindenki lenyugodott, és az éjszaka kárpótoltam őket, nagyon jókat aludtam. Ja, azt még nem is mondtam, külön szobám van ám, mint afféle nagyfiúknak. Szeretem a kiságyamat, még a mérleggel is úgy, ahogy megvagyok. Az öltözködést és a fürdést annyira nem komálom. De legalább utána többet figyelnek rám, ha ordítok egy kicsit. Itt van még a nagyi is, bár szombaton már megy haza. Az ő vállán jókat lehet szunyálni, meg büfizni (csak Nektek árulom el, nagyon odavan értem :), na nem mintha ez eddig bárkivel is másként lett volna....). Apa pedig nagyon ügyesen tart a fürdetéskor, meg nála amúgy is mindig megnyugszom.

Kajálás

A szopizással alapvetően semmi bajom nem lenne, de mindig úgy elfáradok, meg elálmosodok közben, hogy egyszerűen nem bírok annyit enni így, ami megtömné a kis gyomrom. Úgyhogy a szülői kupaktanács (a dokinénivel és mamával együtt) úgy döntött, hogy kapok pótlást. Vagy azt, amit anya lefejt vagy tápszert (ez utóbbit csak nagyon ritkán). Így jól elvagyok, néha már 4,5 órát alszom, úgy beájulok.

Egyéb hírek:

Egy hetes szülinapomon megváltam eddigi anyai kötelékem utolsó kis darabjától is, vagyis leesett a köldökcsonkom.

Anyukám ma jó híreket kapott, a mai vérvétel alapján helyreálltak a májfunkciós eredményei, úgyhogy talán most már ehet rendesen, mármint zsírosabbat is, úgyhogy nekem is jut talán 1-2 jó kis falat :).

Képek rólam:

Fürcsizés után apával

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mérlegelünk: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mamánál lesegetek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mosolygok mama vállán:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bebugyolálva:

 



süti beállítások módosítása